Hírek

2020. június 24.

 

Ballagás



Kedves Zsolti bácsi, tanáraink, diáktársaim, szülők, rokonok!


Egy évvel ezelőtt, amikor a Nagytemplom falai között mondhattam el a hetedikesek nevében a ballagókat búcsúztató beszédet, még egy egészen más ballagást álmodtam magunknak… Akkor számunkra teljesen magától értetődő volt, hogy az egész Szent Imre Iskola jelen van, s együtt köszönünk el a végzősöktől.

Alig egy év telt el azóta, és nagyot fordult velünk a világ… Az utóbbi hónapokban olyan események történtek, amelyekre senki nem számított: digitális oktatás, karantén, tiltott találkozások. Pár hete még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán látjuk-e még egymást mi, ballagók “általános iskolásként”, vagy búcsú és ballagási ünnepség nélkül kell magunk mögött hagynunk az általános iskolai éveinket, féltve őrzött emlékeinket, osztálytársainkat és pedagógusainkat.

Féltünk. Féltünk, hogy nem láthatjuk egymást, nem köszönhetünk el, nem lesz esélyünk egy utolsó őszinte ölelésre, összekacsintásra, baráti pacsira, vagy jópofa beszólásra. Féltünk, mert éreztük: fontos, hogy legyen lezárás, hogy legyen lehetőségünk a közös emlékezésre.

De miközben féltünk, egy dolgot egyre élesebben tudtunk: mindennél jobban kellünk egymásnak! Szükségünk van a másik ember jelenlétére, szükségünk van az osztálytársainkra, tanáraink szeretetére! Szinte gyerekként tanultuk a “leckét”: nehéz időkben hatalmas szerepe van a közösségnek, az összetartozás tudatának.

Ès pontosan ez az, amit most már biztosan tudunk: hogy mit jelent “Szent Imrésnek” lenni. Mert a Szent Imre számunkra nem pusztán egy iskola. A Szent Imre ennél jóval több: menedék, közösség, az összatartozás élménye. Emberi kapcsolatok. Energia. Szeretet.

Hely, ahol eltéphetetlen barátságok szövődnek, ahol korrigálják az elkövetett hibáinkat. Hely, ami meghatároz. Akarod vagy sem, de a részeddé válik: a hétfői zászlófelvonásokkal, a lefutott sulikörökkel, a csibésznapokkal, a témanapokkal, a közös szentmisékkel, betlehemezésekkel, a cserkész táborokkal. Hely, ami összeköt.

Szent Imre. A hely, ahonnan mi, nyolcadikosok, most búcsút veszünk. Búcsúzunk egymástól, pedagógusainktól, az alsóbb évfolyamos diákoktól, az osztálytermektől, a menzai sorbanállásoktól, a suli falaitól.

De nem búcsúzunk a 8 év alatt megélt élményeinktől, a tanárainktól és társainktól kapott szavaktól, az emlékektől. Mi megyünk, és az emlékeink is jönnek velünk. Fogjuk egymás kezét, szorosan. Így ballagunk a középiskolai éveink felé…Hálásan köszönjük az eddigieket!

Isten veled Szent Imre, Isten veletek játszótársak!













 

 


 

 









 
Legfrissebb híreink